A mi kertészetünk!

Budai Kertcentrum: same same...but different

Feeds
Megosztás
Bemutatkozás

Utazásaink során Ázsiában sok helyen láttuk ezt az angol feliratot: same same... but different - főleg egymás melletti pólóboltok kirakatában. Mindenki ugyanazt árulja, mégis kicsit másképp.
A nálunk jóval nagyobb népsűrűségű országokban ezzel a jelmondattal békésen megférnek egymás mellett az ugyanazt a terméket áruló kereskedők. Hisznek abban, hogy ha a saját kis világukon belül jól csinálják a dolgukat és egy kicsit másképp, mint a többiek, akkor sikeresek lesznek. Ez a hit látszik az arcukon, a viselkedésükön, ettől mosolyognak, és ettől élvezik, amit csinálnak. Ettől más itt minden, mint a fejlett világban: úgy csinálják, mintha minden ezen múlna: ezen a napon, ezen az üzleten, ezen a vevőn, ezen a terméken.
Ebben hiszünk mi is. Számunkra is ez a legfontosabb: különbözni másoktól, békességben élni, élvezni a mindennapokat, és másokkal is éreztetni, hogy amit csinálunk, az fontos nekünk.
Erről szól a Budai Kertcentrum, és a családunk élete is.

Japán hetek

Augusztus 8. és 31. között japán heteket tartunk a BKC-ban.

Mindez onnan indult, hogy felemlegettük: Béla 2010 februárjában Japánban, Atami városban járt egy japánkert-építő szemináriumon, ami nagyon nagy élményt jelentett neki. A szemináriumot a világhírű Kosugi Zohen cég szervezte, 6 fő vehetett rajta részt, 3 hétig tartott. Két holland, két kanadai, egy ír férfi és Béla alkották a csapatot és egy német, de évek óta japánban élő és az egyetemen kerttervezést tanító férfi volt a tolmács.

Tudtuk, vagy inkább sejtettük, hogy Japán egy más világ. De hogy ennyire... az csak ott tudatosult benne. Szerencsére naplót írt, így nekem könnyű dolgom van: hitelesen tudom visszaadni az élményeit.

Mivel tél volt, február, hideg is volt. A szoba, amit kapott, nem volt fűtve: kb. 0 fok volt benne. A tizenvalahány órás repülőút után, hulla fáradtan, az időeltolódástól szenvedve egy kissé kiakadt ezen. Felcsavarta a légkondit 30fokra, megágyazott - 2 matrac, lepedő, 2 paplan volt az ágynemű - és zokniban, pulóverben, jégeralsóban próbált elaludni. Kellemes meglepetés volt viszont,  hogy a fürdőszobában a WC ülőkéje fűtött volt. Alig akarta otthagyni.

A tanítás reggel kezdődött, volt egy ebédszünet és délután folytatódott. Délelőtt a japánkertek filozófiai hátteréről, kőalkalmazásokról, a japánkert alapjairól, ültetési szögekről, szimbólumokról, stb. folyt az oktatás, délután mindezt kipróbálták a gyakorlatban. A hallottak alapján minden nap össze kellett rakniuk egy 25-30 m2-es kis japánkertet kövekből, szoliter és talajtakaró növényekből (Pachisandra, Ophiophogon, Acorus, csíkos Carex, sok-sok moha, páfrány). Mivel legtöbbször vagy a hó vagy az eső esett, föléjük feszítettek egy kb. 40-50 m2-es ponyvát. Andreas, a német tolmács mindent fordított és minden "diákra" 2-3 japán szakember jutott, aki segítette, magyarázott neki.

Ezeket a mini bemutatókerteket aztán a cég emberei minden este szétszedték, a köveket, növényeket csoportosították, hogy másnap tiszta lappal (területtel) lehessen dolgozni.

Volt, amikor földfalat tanultak építeni, bambuszkerítést, volt amikor burkolatot - mindegyik nagyon alapos, nagyon precíz, kiváló munka volt.

Egyik reggel 5-kor arra ébredt, hogy reng alatt a föld. Nem volt túl ijesztő, pár másodpercig tartott - utólag  megtudták, hogy hetente 2x van itt földrengés - de a rádió már be is mondta a cunami-veszélyt (20 cm-s cunami fenyegette őket ezúttal).

A cégnél férfiak, nők dolgoznak, hihetetlen energia és szaktudás árad belőlük. Mindenki nagyon szerény és mosolygós. A burkolást például egy 25 évesnek látszó hölgy tanította, elővett egy vésőt meg egy kalapácsot, megfogott egy 20kg-os gránit paliszád támfalelemet, letérdelt rá és megmutatta, hogyan kell kettéhasítani. ide ütünk kettőt, oda ütünk kettő, itt megkocogtatjuk és hopp: a kő kettétört. A külföldi nagydarab, nagy rutinnal rendelkező cégtulajdonosok délután 5-ig görcsöltek, izzadtak, ütötték-verték a vésőt, de nem történt semmi. A kis japán lány hol ide ugrott, hol oda: ide ütött kettőt, oda ütött kettőt, amott megkocogtatta és  hopp: a kő kettétört.

Utólag kiderült hogy ez lány 16 éve a cég alkalmazottja, és 2007-ben ő vehette át a kertépítő világolimpián nyert aranyérmet. Szóval nem volt 25 éves és nem volt kezdő.

Csodálatos történelmi kertekbe vitték őket, részt vettek eredeti japán teaszertartáson, jártak egy japán gyűjtő emlékére épített csodálatos múzeumban, melyet évszázados mohakert vett körül... egyszóval óriási élmény volt.

Ezt az élményt szeretnénk kicsiben megosztani a Budai Kertcentrumban is, ahol a nyár végéig minden termék/növény árából, melynek nevében szerepel a "japán" szó, 10% kedvezményt adunk. Ide tartoznak a bonsaiok, kövek, sziklák, szobrok, japán kerti lámpások, teaszertartáshoz használható kövek, egyebek is.

És különleges lehetőségként Béla vállalta, hogy ha igény van rá, a környék kerttulajdonosainak kertjében, a helyszínen segít kialakítani, megtervezni egy-egy kis japánkertet. Ennek részleteit megtalálják a honlapon: www.budaikertcentrum.hu

És most néhány fénykép:

Andreas Hamacher, a tolmács és egyetemi tanár. Folyik az oktatás.

Épül a kertecske.

Este meg szétszedik:

A kövek fontossága: az ázsiai ember nagy tisztelettel viseltetik a kövek iránt, mert számukra a boldogság a nyugalomban, mozdulatlanságban rejlik. Ezért óriási hangsúlyt fektetnek a kövek kiválasztására, elhelyezésére, csoportosításukra, ill. hogy egymással milyen kapcsolatban állnak.

A lány és a kövek...

Béla és a kövek...

Ő vette át a díjat :)

A végén nagy dicséretet kaptak, és fénykép is készült róluk. 

Egy kis pihenés: teaszertartás, írásművészet.

És néhány eredeti japán kert:

És az őáltaluk készített kiskert:

És diplomát is kapott róla:

Várjuk szeretettel augusztus 8. és 31. között a Budai Kertcentrumban, a japán hetek alkalmából!

Mesék a régi időkről

Mostanában Kata baba úgy döntött, hogy éjszaka nem kíván a saját ágyában aludni, sokkal inkább a miénkben. Ez azzal jár, hogy a fél éjszakám alvás helyett azzal telik, hogy az ágy közepéről visszahuzigálom a kisasszonyt, hogy legalább Béla tudjon aludni, neki legyen elég hely. Itt most nem térnék ki arra, hogy Bélának mi a véleménye az egészről. Röviden annyit, hogy ki van akadva: Cicka, minden lehetséges módon elrontjuk (elrontod!!!) ezt a gyereket! És sajnos igaza van...

Na de nem ez a lényeg. Mindezt csak azért írtam bevezetőnek, mert Kata-ráncigálás miatt olyan éberen alszom, hogy az álmaim egészen elképesztően valósághűek. Egyik hajnalban, ébredés előtt pl arról álmodtam, hogy az egyik új kollégámnak mesélek a kezdetekről, hogyan indult a kertépítés 1993-ban. És olyan életszerű volt, hogy mikor felébredtem,  megfogadtam, ezt le is írom, mert vicces és ha visszatérünk néha a múltba, erőt kapunk a jelenhez.

Tehát 1993-ban, az esküvőnk után néhány héttel állunk konyhában, és Béla - aki akkoriban járt állás után, azt kérdezi tőlem: Cicka, mi lenne, ha saját vállalkozásunk lenne? Mondom, hüm-hüm... ugye alkalmazottként biztosabb a jövő, stb. Hát igen, mondja ő, és arra is fel kell készülni, hogy akkor 1-2 ÉVIG nagyon sokat kell majd dolgoznom, mire beindul a cég... de én hiszek benne, hogy sikerülni fog! (ezalatt a 20 év alatt valahogy nem csökkent a munka mennyisége..., sőt!)

Na, végül arra jutottunk, hogy vágjunk bele, építsünk kertet, mint saját vállalkozás. A kis pénzünk arra volt elég, hogy vegyünk egy lepukkant Trabant kombit, egy talicskát, néhány ásót-kapát, és megalapítsuk a céget. Először is nevet kellett neki adni. Béla a főiskola alatt Kecskeméten 2 barátjával bérelt lakást, és az egyiküknek már volt egy cége, B-Ker néven -  ha jól emlékszem, pálinkát és egyéb italokat árult. Nosza, gondoltuk, legyen akkor B-Kert a Béla vagy Buda után, a KERT pedig ugye egyértelmű. A logót néhány külföldi újságból ollóztuk össze, szerintem igen jól sikerült. Csináltattunk nagy táblákat és a II. kerületben egy-két társasház kerítésére kifüggesztettük őket, olyan hangzatos szavakkal, mint "Referenciák, garancia". És jöttek a munkák, telefonáltak az emberek!

Igen ám, de nem volt még csapat, így hirdetést kellett feladni az Expresszben - akkoriban nyilván papír alapon, amire aztán jelentkeztek millióan. Én vettem fel otthon a telefont - egy darabig, míg rá nem jöttünk, hogy milyen sok múlik a megfogalmazáson, és nem vettünk egy üzenetrögzítőt. A kedvencem egy hölgy volt, aki az édesapját akarta munkába állítani. Mondta, hogy imád kertészkedni és csak most lett 55 éves, eddig itt és itt dolgozott, de már több éve nem tud elhelyezkedni - én a nagy tapasztalattal a hátam mögött mondtam, hogy ez szuper, felírom a telefonszámot és majd megbeszélem a férjemmel, vísszahívjuk. Nagyon örült, és mielőtt letette a telefont, még megkérdezte, hogy nagy probléma-e, hogy az édesapjának csak fél lába van?

Hát így indult. Jöttek a munkák, Béla és a csapat minden reggel 7-kor találkoztak a Moszkva téren az 5-ös busz megállójában, beültek a Trabantba (ahogy fejlődött a cég, később már Wartburg kombiba), kimentek a munkaterületre, dolgoztak, Béla rohangált anyagért, 5-kor végeztek, napi elszámolás, mindenki haza. Este írógépen gépeltem az árajánlatokat, szerződéseket, elszámolásokat, indigóval!

Nemsokára kinőttük a Trabantot és kis családi segítséggel tudtunk venni egy, az érettségi évében járó, 18 éves duplakabinos-platós, Ford Transit tíusú teherautót, ami semmilyen szempontból nem volt jó állapotban, de mi tettünk róla, hogy még rosszabb legyen. A Fordot hazahoztuk Zsámbékról, ahol vettük, és elvittük rögtön szervízbe, mert a hűtőlapátot ki kellett cserélni benne. Akkoriban egy nagyon meredek utcában laktunk, leállítottuk az autót ház előtt. Béci reggel fél 7-kor indulna a srácokért a Moszkvára, igen ám, de észrevette, hogy furcsa hangja van a motornak. Nem baj, járatta, gondolta előbb-utóbb kiderül, mi a baj. Ezalatt az egy nappal korábban rosszul berakott hűtőlapát szétverte a hűtőt. Mire észrevette és leállította a motort, már nagy volt a baj. Gondolta azért megpróbálja, és visszamegy vele a szerelőhöz, de ahogy be akarta indítani, kiderült, hogy lemerült az akksi. Sebaj, majd bebikázza. Sajnos nem nagyon értett (már akkor sem) az autós dolgokhoz, és sikerült felcserélnie a pólusokat, így leégett a generátor. Hát, ez ciki, gondolta, el kell vontatni szerelőhöz. Felszaladt az utca tetejére és szerencsére pont arra járt egy IFA, akit megkért, legyen olyan kedves, vontassa fel. A sofőr rendes volt, semmi probléma, itt a kötél, Béla erősítse fel a teherautóra, aztán hajrá. Sajnos a teherautó orral lefelé állt az utcán, Béla pedig még mindig nem értett hozzá túl sokat, így sikerült a kormányösszekötő trapézra kötnie a kötelet.  Mire a teherautó felért a domb tetejére, a kerekei annyira csálén álltak, hogy esélytelenné vált, hogy a saját lábán jusson el a szerelőhöz. Arra már nem emlékszem, hogy javult meg, de a cég még évekig dolgozott vele, tehát valahogy csak sikerült helyrehoznia.

Nagyon fiatalok voltunk, nagyon optimisták, és erről az időszakról a nagy röhögések maradtak meg bennem, az ilyen helyzetek egyáltalán nem vették el a kedvünket, sőt!

Ha tetszett, a továbbiakban még mesélek egy-két sztorit a Hollandiából behozott DAF teherautó kalandos történetéről, ill. a kertépítéses munkák egy-két gyöngyszeméről, mert történtek ám dolgok!

Powered by Blogger.hu