A mi kertészetünk!

Budai Kertcentrum: same same...but different

Feeds
Megosztás
Bemutatkozás

Utazásaink során Ázsiában sok helyen láttuk ezt az angol feliratot: same same... but different - főleg egymás melletti pólóboltok kirakatában. Mindenki ugyanazt árulja, mégis kicsit másképp.
A nálunk jóval nagyobb népsűrűségű országokban ezzel a jelmondattal békésen megférnek egymás mellett az ugyanazt a terméket áruló kereskedők. Hisznek abban, hogy ha a saját kis világukon belül jól csinálják a dolgukat és egy kicsit másképp, mint a többiek, akkor sikeresek lesznek. Ez a hit látszik az arcukon, a viselkedésükön, ettől mosolyognak, és ettől élvezik, amit csinálnak. Ettől más itt minden, mint a fejlett világban: úgy csinálják, mintha minden ezen múlna: ezen a napon, ezen az üzleten, ezen a vevőn, ezen a terméken.
Ebben hiszünk mi is. Számunkra is ez a legfontosabb: különbözni másoktól, békességben élni, élvezni a mindennapokat, és másokkal is éreztetni, hogy amit csinálunk, az fontos nekünk.
Erről szól a Budai Kertcentrum, és a családunk élete is.

Beszerzések, Hollandia

Ma jött az első tavaszi kamion.

Béla minden év január-februárjában külföldön (Hollandia, Belgium, Olaszország, stb). egyedül szerzi be a növényeket. Ez mindig fárasztó munka, rengeteg gyaloglással, táblázatok nézegetésével, autózással egyik termesztőtelepről a másikra. És évről évre nehezebb a döntés: mit vegyünk, mennyit, mennyiért.

Mondhatnám, hogy 15 év elteltével már nem okoz akkora hurrá-élményt, mint az első alkalmakkor, amikor leesett állal álltunk a nyugati fejlett növénykultúra előtt, de ez nem igaz. Minden évben nagy örömet szerez, hogy beszerzések előtt kiállításokon figyeljük a trendeket, hogy merre halad a világ, ezután ellátogatunk nagy kertcentrumokba, ahol ezek a trendek megjelennek. Mivel a tél külföldön sem a kertészkedésről szól, ezért a legjobb kertészetekbe igyekszünk nyáron is visszamenni. Rengeteget tanulunk a növényelhelyezésről, a hangulatteremtésről, a dekorálásról, a bemutatókertekről. Ezek az élmények segítenek abban, hogy ennyi év elteltével is töretlen legyen a lelkesedésünk a szakma iránt, hogy higyjünk abban, hogy általunk jobbá válik, fejlődik a magyar kertkultúra.

Hollandia számunkra az élhető világot testesíti meg. A hollandok puritánok, dolgosak, jól szervezettek, nyitottak és barátságosak. A beszerzések során sok barátot szereztünk, bepillantást nyerhettünk az életükbe. Ismerünk olyan termesztőt, aki télen, -5 fokban mezítláb beleugrik a fapapucsába és így kísér körbe a telepén. Több holland házban aludtunk már vendégként, 5 foknál nem melegebb vendégszobában, hiszen minek fűteni, ez így egészséges. A házaik kicsik és barátságosak, amiről meggyőződhetünk egy-egy esti séta során, hiszen nem használnak függönyt, nem szégyellik az életüket. Biciklivel járnak, télen is, a gyerekek is. Kertjeik kicsik, de csodálatosak. Gondozottak, ötletesek, pár négyzetméteren tudnak egész kis világokat létrehozni tóval, fűszerkerttel, alacsony sövényekkel. Általában repülővel megyünk és ott autót bérelünk, ami néha kifejezetten szerencse, mert Béla két termesztőtelep között a falvakban pillanatonként megáll, hogy fényképezzen, sőt a legtöbbször tolatnia kell, mert későn kapcsol. Egyszer viccesen megjegyezte, hogy ha 1000km-t autózik, abból 800-at biztos tolat, és szerencse, hogy holland rendszámú autóban ül, így kevésbé tűnik furcsának.

Nico Wissing, az Európai Kertépítő Szövetség korábbi elnökének, kedves barátunknak a kertje.

 

Egyre nagyobb teret kap a háztáji állattartás. Idén már szinte minden második ház kertjében ott voltak a törpekecskék, a szamarak, a kacsák, nyuszik.

A fákat mindenhol visszacsonkolják ősszel.

Néhány kép a kinti kertcentrumokról.

 És néhány kép az egyik nagy beszállítónk bemutatókertjéből.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Horvátország

Január végén már nagyon ki voltunk éhezve a tavaszra. Rossz volt az idő, esett a hó, szürkeség, szürkeség. Hiányoztak a színek, a virágok, a májusi kék ég.

A BKC történetében minden évben igyekeztünk a szezon indulása előtt egy pár napos kis csapatépítő túrát szervezni. Volt olyan, amikor nem jött össze - általában családi okok miatt: épp egy baba született, vagy még kicsi volt, esetleg betegség, stb. Mindig megbántuk. A munka beindulása előtt kell az összerázódás, a bohóckodás, az együttlét, az egymásra hanglódás.

Hogy idén még véletlenül se lustulhassuk el az utazást, már december elején kitűztük az iroda ajtajára az úticélt. Merjünk nagyot álmodni: Horvátországba megyünk, a Kamenjak félszigetre. Nyáron voltunk ott a családdal, és el voltunk bűvölve. Van egy természetvédelmi terület a félsziget alján, egy park, nyáron persze a csodálatos öblök miatt érdemes felkeresni, a vad természet miatt. És van ott valami még, amit mindenképp meg akartunk mutatni a kollégáinknak. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet télen, de kíváncsi voltam.

Nem volt egyszerű az elindulás. Sötét volt, hideg, éjjel nem aludtam a gyerekek miatt, reggel 5-kor pedig Kata megörvendeztetett egy kiadós hányással. Feladtam. Én maradok itthon, nem fogok egy beteg gyereket egyedül hagyni. Ha pár napra utazunk el kettesben, bébiszitterünk hozzánk szokott költözni. 10 éve ismerem, nagyon szeretjük egymást, a gyerekek oda vannak érte. Felhívtam, hogy ne jöjjön, itthon maradok. Béci dúlt-fúlt. Hogy már mióta tervezzük, hogy milyen jó lesz, hogy a többiek számítanak rám... hogy ne hagyjam egyedül. (előtte való este érkezett haza a 10 napos hollandiai beszerző körútjáról). Végül győzött. Telefonáltunk Ibolyának, hogy mégis megyünk, jöjjön. Viki nagyon édes volt, mondta, hogy ne izguljak, segít, nem lesz semmi baj. Hát jó, induljunk.

A BKC parkolójában találkoztunk, reggel 7-kor. Sajnos nem csak én adtam majdnem fel, Bodzának a dereka kattant be egy nappal korábban és épp az ügyeleten ücsörgött, Brigit pedig elkapta egy gyomorfertőzés, nem tudott elindulni. Nagyon sajnáltuk.

A többiek viszont irtó lelkesek voltak, alig várták, hogy elinduljunk.

Szép, bár hosszú utunk volt, 3 autóval mentünk. Délután 4 körül érkeztünk a faluba, Pula mellett, Medulinba. Kissé kalandosan, de végül megtaláltuk az itthonról lefoglalt Lucia apartmanházat, ami várakozáson felül szuper volt: tágas, szép szobák, tengerre nyíló ablakok, meleg...

Az idő gyönyörű volt, ezért még aznap este lementünk a természetvédelmi területre. És nem bántuk meg. Megtaláltuk a Safari bar-t, amit kerestünk, és úgy viselkedtünk, mint a gyerekek. Nagyon-nagyon élveztük!!! Hintáztunk, csúszdáztunk, "hordóztunk", (kültéri játszótér felnőtteknek), felmásztunk a kilátótoronyba, ugráltunk a hullámok elől az öbölben, és megcsodáltuk a naplementét.

Este bevásároltunk, aztán otthon játszottunk - Norbi verhetetlen a kockapókerben!

Másnap Rovinjt néztük meg, kicsit fújt a szél, de a mediterrán hangulatú házak, a kikötő, a tenger kéksége felejthetetlenné tette a kirándulást.

Vasárnap délben szándékoztunk hazaindulni, de hogy előtte is tartalmasan teljen az idő, interneten körülnéztünk, hogy milyen látnivalók vannak a környéken, és Pulától nem messze találtunk egy cseppkőbarlangot. A tulajdonost felhívtuk, és csak nekünk kinyitotta az egyébként zárva lévő barlangot.  60 m mélyre mentünk le és gyönyörű cseppköveket láttunk.

Ezután sajnos el kellett búcsúznunk Bélától, aki innen továbbment Olaszországba, hogy folytassa a beszerzéseket. Mi többiek hazaindultunk és szerencsésen meg is érkeztün este 7 körül.

Nagyon-nagyon jó döntés volt, hogy elutaztunk! Amikor így együtt vagyunk, mindig kiderül, mennyire szerencsések vagyunk, hogy ilyen kollégákkal dolgozhatunk együtt.

Mindenki feltöltődött egy kis napsütéssel, és hétfőn lelkesen álltunk munkába, hogy felkészüljünk a nagy tavaszi hajtásra.

 

 

 

 

 

 

 

 

Powered by Blogger.hu