Ma jött az első tavaszi kamion.

Béla minden év január-februárjában külföldön (Hollandia, Belgium, Olaszország, stb). egyedül szerzi be a növényeket. Ez mindig fárasztó munka, rengeteg gyaloglással, táblázatok nézegetésével, autózással egyik termesztőtelepről a másikra. És évről évre nehezebb a döntés: mit vegyünk, mennyit, mennyiért.

Mondhatnám, hogy 15 év elteltével már nem okoz akkora hurrá-élményt, mint az első alkalmakkor, amikor leesett állal álltunk a nyugati fejlett növénykultúra előtt, de ez nem igaz. Minden évben nagy örömet szerez, hogy beszerzések előtt kiállításokon figyeljük a trendeket, hogy merre halad a világ, ezután ellátogatunk nagy kertcentrumokba, ahol ezek a trendek megjelennek. Mivel a tél külföldön sem a kertészkedésről szól, ezért a legjobb kertészetekbe igyekszünk nyáron is visszamenni. Rengeteget tanulunk a növényelhelyezésről, a hangulatteremtésről, a dekorálásról, a bemutatókertekről. Ezek az élmények segítenek abban, hogy ennyi év elteltével is töretlen legyen a lelkesedésünk a szakma iránt, hogy higyjünk abban, hogy általunk jobbá válik, fejlődik a magyar kertkultúra.

Hollandia számunkra az élhető világot testesíti meg. A hollandok puritánok, dolgosak, jól szervezettek, nyitottak és barátságosak. A beszerzések során sok barátot szereztünk, bepillantást nyerhettünk az életükbe. Ismerünk olyan termesztőt, aki télen, -5 fokban mezítláb beleugrik a fapapucsába és így kísér körbe a telepén. Több holland házban aludtunk már vendégként, 5 foknál nem melegebb vendégszobában, hiszen minek fűteni, ez így egészséges. A házaik kicsik és barátságosak, amiről meggyőződhetünk egy-egy esti séta során, hiszen nem használnak függönyt, nem szégyellik az életüket. Biciklivel járnak, télen is, a gyerekek is. Kertjeik kicsik, de csodálatosak. Gondozottak, ötletesek, pár négyzetméteren tudnak egész kis világokat létrehozni tóval, fűszerkerttel, alacsony sövényekkel. Általában repülővel megyünk és ott autót bérelünk, ami néha kifejezetten szerencse, mert Béla két termesztőtelep között a falvakban pillanatonként megáll, hogy fényképezzen, sőt a legtöbbször tolatnia kell, mert későn kapcsol. Egyszer viccesen megjegyezte, hogy ha 1000km-t autózik, abból 800-at biztos tolat, és szerencse, hogy holland rendszámú autóban ül, így kevésbé tűnik furcsának.

Nico Wissing, az Európai Kertépítő Szövetség korábbi elnökének, kedves barátunknak a kertje.

 

Egyre nagyobb teret kap a háztáji állattartás. Idén már szinte minden második ház kertjében ott voltak a törpekecskék, a szamarak, a kacsák, nyuszik.

A fákat mindenhol visszacsonkolják ősszel.

Néhány kép a kinti kertcentrumokról.

 És néhány kép az egyik nagy beszállítónk bemutatókertjéből.