A mi kertészetünk!

Budai Kertcentrum: same same...but different

Feeds
Megosztás
Bemutatkozás

Utazásaink során Ázsiában sok helyen láttuk ezt az angol feliratot: same same... but different - főleg egymás melletti pólóboltok kirakatában. Mindenki ugyanazt árulja, mégis kicsit másképp.
A nálunk jóval nagyobb népsűrűségű országokban ezzel a jelmondattal békésen megférnek egymás mellett az ugyanazt a terméket áruló kereskedők. Hisznek abban, hogy ha a saját kis világukon belül jól csinálják a dolgukat és egy kicsit másképp, mint a többiek, akkor sikeresek lesznek. Ez a hit látszik az arcukon, a viselkedésükön, ettől mosolyognak, és ettől élvezik, amit csinálnak. Ettől más itt minden, mint a fejlett világban: úgy csinálják, mintha minden ezen múlna: ezen a napon, ezen az üzleten, ezen a vevőn, ezen a terméken.
Ebben hiszünk mi is. Számunkra is ez a legfontosabb: különbözni másoktól, békességben élni, élvezni a mindennapokat, és másokkal is éreztetni, hogy amit csinálunk, az fontos nekünk.
Erről szól a Budai Kertcentrum, és a családunk élete is.

Családi apró-cseprő

Március 28-a van (anyukám és a keresztlányunk szülinapja, Isten éltesse őket sokáig!), és ma azt éreztem, amit általában május végén szoktam: hogy mostmár aztán elég! Túl sok!

Köszönhető mindez a legkisebb nagyfiamnak, a 6 éves Andriskánknak, akivel kapcsolatban eddig gondolatban veregettem a vállam: nálunk aztán nincs testvérféltékenység! Ugyan már! Andris imádja a kishúgát, játszik, foglalkozik vele, vigyáz rá.

Na ez a nevelés csodája pár nappal ezelőtt elkezdett durvulni. Apró jelek voltak csupán: hoppá, Kata felborult. Ó, szegény Kata, véletlenül elesett. Aztán ma reggel szemtanúja is voltam egy ilyen "véletlen" balesetnek: Kata békésen álldogál a 16-os lábacskáin a kiságy mellett, amikor Andris hátulról zsupsz ráugrik és gonosz kis mosollyal ledönti a lábáról. Aztán néz rám nagyra nyílt, ártatlan szemekkel: szegény Kata, beütötte a fejét!

Kata javára kell írnom, hogy manócska arcában fülig érő szájjal vigyorgott az eseten, eszébe nem jutott sírni.... de akkor is! Micsoda dolog volt ez?

Na ez az eset elgondolkoztatott. Aztán történt más is: mondom Andrisnak tegnapelőtt este (én meggondolatlan ...!), hogy "Andriskám, 6 éves vagy, nemsokára oltást kell kapnod, be kell jelentkeznünk a doktor nénihez". Ami ezután következett, azt nem tettem ki az ablakba. Hiszti, ordítás, hogy ő aztán nem fog oltást kapni SOHA, vegyem tudomásul, hogy ő nem is 6 éves és nem is lesz az SOHA ... stb.stb.stb.

Gondoltam, ciki, de majd csak kialussza. És úgy is tűnt elsőre.

Ma reggel tudatosodott bennünk, hogy Tomi sportorvosiját elfelejtettük. De teljesen ám! Odáig eljutottak a papával, hogy leadták a vizeletet (másnap kellett menni az eredményért, és folytatni EKG-val, stb). Nos ennek több mint egy hónapja. Sportorvosi huss, kiment mindenkinek a fejéből. Erre Tomika ma reggel édes, ártatlan arccal odaáll elém, és mondja, hogy tegnap visszaadták a kiskönyvét a pingpongon, és mostmár csináltassuk meg mi a sportorvosit, ők már nem tudnak mit tenni. Ajaj. Hát jó, akkor suli helyett budaörsi sztk.

Szokás szerint felgyorsultak az események: mindenki rohangált, kiabált, Andris siess már, elkésünk, KAta ne most aludj el, majd a kocsiban...

Ekkor Andriska durcásan: ő nem megy oviba, meg különben is oltást fog kapni... és újra jött a hiszti, az ordítás, ráadásul levetkőzött, lerúgta a cipőjét, leült a lépcsőre, és várta a fejleményeket. Én teljesen kikeltem magamból, összeszidtam, felöltöztettem, beraktam a kocsiba, elvittem az oviba...

Aztán Budaörs felé elgondolkodtam. Biztos bennem/bennünk van a hiba. Andris elég problémamentes gyerek - na jó, kicsit öntörvényű - de hihetetlenül melegszívű, segítőkész, szófogadó. Ha jó passzban van és eleget foglalkozunk vele.

Amíg terhes voltam Katával, óriási hangsúlyt fektettem rá, hogy ne érezze magát elhanyagoltnak, csináltunk külön programokat, stb. Mióta beindult az idény, és alig látjuk a papát, amikor meg látjuk, akkor ideges és fáradt, azóta minden kicsit szétcsúszott. Persze ez minden évben így van, csak idén valahogy nehezebben viselem. Emiatt én is ingerültebb és fáradtabb vagyok, és a gyerekek isszák meg a levét.

Úgyhogy VÁLTOZTATNI KELL! Első lépésként itthon hagytam Katust Vikire (szerencsére itthon van, mert beteg - nem ez a szerencse :) ), elvittem Tomit edzésre és utána egyedül mentem Andrisért az oviba. Elmentünk fagyizni kettesben, utána Tomiért kettesben. Megbeszéltük Erika nénivel (Tomi edzője), hogy jövő héttől Andris is jár pingpongozni, amitől hihetetlenül boldog lett (főleg, mert így heti 2 nap ebéd után kell mennem érte az oviba), és láss csodát: mire hazaértünk, még az oltást is meg lehetett beszélni vele, csak annyit kért, hogy ne a hasába (!?), hanem a karjába kapja. Ezt jó szívvel megígérhettem.

Persze ezzel biztos nincs vége és lesznek még nehéz pillanatok, de azért gondolatban msot megveregetem a vállam és örülök, hogy időben észbe kaptam. Esténként elalvás előtt számot szoktam vetni a napi történésekkel, és ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy a sok nehézség után azért mindig minden jóra fordul és hogy milyen szép az élet!

GardenExpo + egyebek

Ma igazán hajtós napunk van!

Béla reggel 8-ra ment a Garden Expora, ahol kiállítunk. Este ugyan összerakták nagyjából a standot, de reggel még finomítani kellett rajta. A Garden Girl termékek, amelyekkel megjelenünk a David Austin rózsák mellett, tegnap délután érkeztek meg a Szabadkikötőbe, ahonnan még el kellett őket juttatni a kiállításra. A lényeg, hogy a sok izgalom után végül minden rendben: kiállítási anyagunk van, a standunk elkészült, kollégáink ott mosolyognak... Éljen!

Közben a faisibe érkezett reggel egy kamion csupa szépséggel. A maradék kollégáink a kamiont pakolták, miközben vevők is szép számmal vannak (szerencsére!!!). A lényeg, hogy a kamion elment, az áru beárazva, minden rendben... Éljen!!!

 

Délutáni programként (hogy azért nehogy unatkozzunk) Bélát meghívták az MTV-be a Megoldások Magazinjába, ahol pár percben fogja bemutatni egy napos és egy árnyékos terasz beültetési lehetőségeit. Ehhez össze kellett szedni a növényeket, ládákat - úgy, hogy közben Bélának percenként (de tényleg!) csörrent meg a telefonja, miközben felvette, próbált instrukciókat adni a növényeket elhelyező kollégáknak, és megpróbált még egy-két vevőt is kiszolgálni. Nem volt egyszerű... de a lényeg, hogy az anyag összeállt és most várjuk a taxit, ami majd elszállítja a tv-be. ÉLjen!!!

 

Egyszóval minden szép és jó és annyira gyönyörű idő van! Szép az élet!

 

19 év - a hosszú házasság titka

1993. március 13-án volt az esküvőnk. 19 éve! Szinte hihetetlen!

Azóta nagyon sok minden történt: született 5 gyerekünk, legkisebb a Kata. 7 hónapos, nagyon intenzív baba: felül, feláll, mászik - folyamatos felügyeletet igényel!

Alig alszunk tőle, mert az éjszakát is játszótérnek tekinti. Arra már rájöttem, hogy ha este lefektetem a kiságyba, az első ébredés után át kell vinnem a mi ágyunkba, különben órákig tartó bömbölés következik. Átviszem tehát, ahol hozzám bújik, elalszik, aztán felébred, megmássza a fejem, feláll az ágytámlánál, majd némi közelharc után pipilizni kezd (egy pelussal a kezében szopja az ujját) és újra elalszik. Ha szerencsénk van, ez csak egyszer történik, ha pechünk, akkor 5ször, 6szor. Ma éjjel pechünk volt.

Az éjszakának megfelelő hangulatban indulnak a reggelek. Attól függ, mennyire vagyunk fáradtak, fél 7-kor vagy 7-kor kezdjük ébresztgetni a többieket. Viki szerencsére már önálló, mire mi felkelünk, ő már el is ment itthonról. Tomi koránkelő, vele nincs sok gond, Peti viszont bagoly típus: őt kiszedni az ágyból szinte már művészet. Reggeli és uzsonnakészítés, a napi program gyors áttekintése és rohanás. Az esetek 90%-ban időre beérnek (télen Béci viszi őket, tavasztól bicajjal járnak).

A nagyok tehát elmentek, nekem meg itthon maradt a két kicsi. Andriska általában még alszik, vagy nagyjából ilyenkor ébred. Az ő feladata, hogy amíg zuhanyzom, vigyázzon Katára, aki természetesen ilyenkor már fent van – mintha mi sem történt volna éjjel.

Nagyon cukik együtt: Andris játszik a húgával és közben az én stílusomban lamentál neki: „aj Kata, ezt nem szabad! Itt ne állj fel, mert beütöd a fejed”…stb. Közben pedig Kata, mintha csak értené, szót fogad neki. Ezután következik Andrisnak a reggeli, 5 perc tv-nézés (addig felöltöztetem Katust), aztán ő is felöltözik és indulunk az oviba.

A délelőttök változóak: a szokásos házimunka, vagy egy kis céges ügyintézés – attól függ, hol van rám nagyobb szükség. Délután 2-től pedig megkezdődik a gyerekek hazaszivárgása és a különórák ideje. Ez általában egy kis szervezést igényel: Tomit kirakom a pingpongon, aztán megyek Andrisért – ez egy átlagos nap. Kissé borul, ha Petit el kell juttatnom pl. rajzra, vagy Tominak edzés helyett Regnum van. Kata persze mindenhová jön velünk, ez télen rossz, amikor a rengeteg ruhában ül a kocsiban, vagy nem öltöztetem fel eléggé, és későn jut eszembe, hogy ki kell vele szállnom. Nyáron gondolom, egyszerűbb lesz. Az esti hazaszállítás már Béci feladata.

Mire mindenki hazaér, fél 8 van. Ilyenkor igyekszünk egy kicsit beszélgetni, vacsizni, együtt lenni, aztán akinek még van leckéje, nekiül, aki már végzett, pihenget. Bécivel elkezdjük az esti rutint: Andris, Kata fürdetés, Andris mese, Kata szoptatás, Andris lefektetés, Kata lefektetés. Kb. 10-re végzünk. Béci ekkor előveszi a papírjait és dolgozik még egy kicsit, ill. próbálja rávenni Petit (aki ugye bagoly típus), hogy vigye már ki a kutyát és feküdjön le… ez eltart egy darabig. Én általában bealszom Andris-mese közben, ha Katával szerencsénk volt, és elaludt korábban.

Kb. 12-kor fekszik le Béci és nagyjából ezzel egy időben ébred először Kata,… és kezdődik minden elölről.

Hát így élünk mi.

Házassági évfordulónk alkalmából amit mindenképp szeretnék megosztani a lehető legtöbb emberrel: a hosszú, boldog házasság titka (na jó, az egyik titka) a

NAPI HÁROMSZORI ÖLELÉS!!! Nem is olyan könnyű betartani.

Meglepetés

Tegnap még nyugodtan üldögéltünk az irodában és terveztük a mai napot: érkezik a kamion, mit hová pakoljunk. Aztán úgy délután 5 körül jött a telefon, hogy igen, hajnalban itt lesz az olasz áru... és igen, hajnalban itt lesz a holland áru is, amit csak hétfőre vártunk.

Kissé felpörögtek az események, 2 kamion azért nem 1! De mint mindig, most is optimisták vagyunk: legalább egyszerre túl leszünk rajtuk!

És most nézzük, mit kapunk:

 

Az már most látszik, hogy minden nagyon szép! Nem hiába megy Béci minden évben személyesen küldöldre és szalagoz fel mindent ő maga, nem bízzuk a véletlenre! Nagy munka, hiszen több ezer növényről van szó, de megéri! És ugyanígy a magyar árunál: ettől vagyunk same same...but different :)

 

Jönnek nagyon szép kis törpeörökzöldek, nyáriorgonák, cytisusok - magyarul zanótok, piros és sárga színben :), hibiszkuszok, díszfüvek, hortenziák, levendulák, törpefenyők, babérhangák, babérmeggyek, rhododendronból csomó féle, bambuszok, cédrusok, citrusok, borostyán, magyal, sokféle magnolia, rózsák, díszcseresznyék - a teljesség igénye nélkül:)

Hát nem tudom miért, de ide most nem tudok képet tenni. Nézzétek a facebookot, oda töltögettünk fel.

 

ÉS ANNYIRA SZÉP IDŐ VAN!!!!

Honnan jöttünk, hová tartunk

Először is köszönöm a bizalmat, amivel követtétek blogom rövid életét. Hogy jobban megismerjetek, néhány sorban bemutatom a cégünket: hogy alakult ki a BKC, mire vagyunk büszkék.

Kertészmérnök-pedagógus házaspár vagyunk (márc.13-án már 19 éve!!!), 5 gyerekünk van.

Megismerkedésünk előtt (1991-ben) fejezte be Béla az egyetemet, és 1993-ban kezdett kertépítéssel foglalkozni. Hamar kiderült, hogy a kerttulajdonosoknak nagy igényük, hogy az akkori megszokott gyümölcsfa-lerakati szintnél magasabb színvonalú, egyedi kertészetben tudjanak vásárolni. Így 1993-ban létrehoztuk egy üzlettársunkkal közös cégünket, akkor még Hűvösvölgyi Díszfaiskola néven, a Hűvösvölgyi úton. 1997-ben nagy örömünkre sikerült megnyitnunk a Budakeszi Díszfaiskolát a Budakeszi úton. 2000-ben szétváltunk társunktól, nevet változtattunk és azóta működünk Budai Kertcentrumként.

Célunk elsősorban az volt, hogy a rendszerváltás után az akkori polgáriasodó lakosság figyelmét felkeltsük a lakó-, pihenőkertek iránt - az akkori haszonkertek helyett.

Az évek során apránként alakítottuk a céget. Létrehoztuk a bemutatókertet - főleg a kertészetben selejtnek nyilvánított, vagy a vásárlók által visszahozott, "halottnak" ítélt növényekből. Nagy volt az örömünk az első, piknikezni érkező család láttán: leterítették a pokrócot a földre, elővették az elemózsiát... mintha csak a természetben lennének!

A bemutatókert mellé megérkeztek a kisállatok: a kutya, macska (macskák) mellett vannak papagájok, mókusok, nyuszik, teknősök és tavaly voltak csigaevő kínai futókacsák is. Az évek során tartottunk még pintyeket, gekkókat, degukat. Egyszer a szárazföldi teknőst mentettük ki a patakból, ahová egy jószándékú, de nem túl tájékozott vásárlónk tett, "nehogy kiszáradjon" alapon. A víztározónak épített kerti tavunkra pedig egyik nyáron a tavirózsák között úszkáló műanyag dekor vadkacsa mellé leszállt egy valódi, hús-vér vadkacsa és egy teljes napig próbálta rávenni kissé merev társát, hogy legyenek egy pár.

 

 

Nagyon fontosnak tartjuk a folyamatos szakmai fejlődést - mind a magunk, mind kollégáink, mind a szakma számára. Ezért aztán a 15 év alatt minden évben részt vettünk szakmai konferenciákon itthon és külföldön, tanulmányutakon külön is és a cég dolgozóival, benne vagyunk a szakmai szervezetekben Magyarországon és Európában (MAKERT, MAKEOSZ, ELCA). Eddig minden évben elnyertük a Kiváló Áruda címet.

Azt már a kezdeteknél elhatároztuk, hogy cégünk családi kisvállalkozás marad, melyet gyermekeink folytatnak majd. Így látjuk biztosítva azt, hogy igazán egyediek és különlegesek legyünk, hogy a vevőinket kiszolgáló kollégák szakmailag képzettek és tájékozottak legyenek. Választékunk óriási és külön figyelmet fordítunk a különlegességekre: same same... but different!

Csodálatos élmény volt, amikor tavaly, a Magyarországra látogató árudaspecialista, az ausztrál John Stanley a kapun belépve azt mondta: ez a harmadik legjobb Garden Center a világon.

Eddigi döntéseinkben sokat köszönhetünk az ötletelő kollégáknak, vásárlóknak és barátainknak. Amennyiben szeretnétek ti is részt venni jövőnk építésében, írjatok hasonló ötleteket, mint ami utoljára felmerült és áprilisban, egy szép tavaszi hétvégén kerül megrendezésre: egy olyan kis találkozó és bemutató, amelyen a kert- és terasztulajdonosok mindent megtudhatnak egy kedves, barátságos növényekkel teli kiskert/balkon kialakításáról. Szó lesz stílusokról, hozzájuk tartozó kerámiaedényekről, növényekről és ültetési szabályokról, termőfödről, gondozásról.

Powered by Blogger.hu